Sziasztok!
Lassan 2 hónapja döngetjük Röf-Röffel a soványak kapuját, és ha még pár hónapig így folytatjuk, akkor végül beengednek minket reméljük.
7. hét eredménye: mínusz 1 kg, azaz 77 kg, összesen augusztus óta -8 kg, a Nonóéletmódos induló súlyom óta -4 kg. Nagyon örülök, hogy lement most ennyi, mondjuk az is hozzátartozik, hogy azt érzem, minden héten egy kicsit többet is kell tenni érte. Ezen a héten nem is emlékszem, hogy lett volna félrekajálásom, meg jó sok volt a kocogás, már le tudok futni 5 km -t egyszerre, és pilatesre is elmentem 1x. A Jilian tornát sajna a nyakam miatt abba kellett hagyni :(, pedig nagyon bejött amúgy, keresgélek új itthoni tornát, ami szimpatikus is, és szintén hatékonynak érzem, és tetszik a szervezetemnek is. Jó segítség a Nonóéletmódos csoport, tetszik, hogy közösen ennyi ember csinálja ugyanezt.
Más: mostanában csomót lesem magam a tükörben, és próbálom felfogni, elhinni, megérteni a testem változását. Nem tudom most hová tenni magam, eddig biztos voltam benne, hogy kövér vagyok, de most már néha azt érzem, hogy nem, hanem csak teltkarcsú, és ilyenkor marha nagy önbizalmam lesz, máskor meg látom, hogy basszus még mindig mekkora tokám van, és hogy inkább még kövér vagyok...talán túlságosan is azonosítottam magam a testemmel, és hát elég béna dolog a testemhez kötni az önértékelésemet. Ha lefogyok is, később biztosan leszek öreg és ronda, ha más nem, 80 évesen, és akkor már nem lesz mit tenni. Igazából ezt kéne helyre tennem, hogy én nem a testem vagyok, több vagyok, mint a testem. jó, hogy megteszem érte, amit meg lehet, de közben meg akarom tartani ezt az érzést is - én nem a testem vagyok. A fogyókúra idején szerintem könnyen eltolódhatnak az arányok, és mindent hozzákapcsolunk a testhez. És szerintem ez van a legmélyén: ha lefogyok, akkor az emberek szeretni fognak, elfogadnak, figyelnek rám, fontos és értékes leszek...pedig ez csak kicsi részben múlik egy fogyókúrán szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése